A bérleményhez kiszámlázott közüzemi díjak megerősítették, hogy a munkásszállóként üzemeltetett ingatlant folyamatosan használták, sokan megfordultak az átmeneti szálláson. A valós bevételek meghatározásához a revizorok becslést alkalmaztak, amihez a vízfogyasztást vették alapul, ami nyilvánvalóan, közvetlenül összefügg a lakók számával. Az épület vízfogyasztását a Központi Statisztikai Hivatal átlagos vízfogyasztási adataihoz viszonyították, a bérleti díj meghatározásához pedig a kft. személyenkénti kétezer forintos napi összegével számoltak.

A vízfogyasztáson alapuló becslés szerint az épületben az első vizsgált évben havi 8 fő, a másodikban pedig havi 15 fő lakott átlagosan, amit a cég nem tudott hiteles adatokkal, dokumentumokkal cáfolni. Így a bérleti díj becsült összege a vizsgált évekre összesen több mint 16 millió forint volt, ez alapján a fizetendő áfa meghaladta a 4 millió forintot.

Az ügy a bíróságon is kiállta a jogorvoslat próbáját. A törvényszék az ítéletében mind a becslés jogalapja és módszere, mind a kiszabott bírság mértéke kapcsán egyetértett a NAV-val. A cég képviselője a bírósági ítéletet tudomásul vette és fizetési könnyítési kérelmet nyújtott be. A NAV engedélyezte a 12 havi részletfizetést, a társaság megkezdte a tartozás rendezését.